Valami halovány kísérletet tettem arra, hogy
végigkonmarizzam a cuccainkat. Aztán a ruháknál elakadtam... Elég jól állok, de egy-két cucchoz még mindig nem tudok hozzáférni a majd egy évvel ezelőtti költözés óta. Meg úgy engem istenigazából a gyerekjátékok készítettek ki (meg a férjem cuccai, de azok most kaptak egy külön szobát, így könnyebb a gyerekek elől elzárni). Nagyon elegem volt, hogy nem lehetett rendet tartani, és hát persze még így is a mi cuccainkkal játszott ideje nagyrészében a leányzó. Szóval minek is az a tömérdek pakolnivaló?
Vettem egy mély lélegzetet, és felrúgtam Marie Kondo sorrendjét, és a gyerekjátékokhoz ugrottam. Most kezdünk rászokni, hogy Rebust péntekenként délelőtt elviszi Anya, ott is alszik du., és csak utána megyünk érte. Így van némi szabad időm. Balázs mellett még amúgy is könnyebb tevékenykedni, ill. ha szerencsés vagyok, akár még 2 alvás is beleférhet, mondjuk 2x1-1,5 óra. (Remélhetőleg kiságyban/pihenőszékben).
Így kezdtem bele péntek délelőtt fél 10-10 óra magasságában a feladatnak, amit már előző nap izgatottan vártam :) A leányzót felkészítettem, hogy rendet fogok rakni, és kialakul majd egy játékkölcsönző (ami eddig is üzemelt, csak nem ilyen szervezetten), ahonnan lehet kihozni játékot, ha bevisz cserébe egy másikat. Mint a könyvtárban (oda is nemrég kezdtünk el járni). Tetszett neki az ötlet.
Szóval egyelőre még nem sok mindent dobáltam ki/ajándékoztam el, inkább csak arról szólt a dolog, hogy az életterünk élhető legyen, és a fölös cuccokat eldobozoljam és elzárjam a raktár szobába (amit reményeim szerint jövő tavasszal felszámolunk).
De jöjjenek a képek. Innen indultunk:
Ide összehordtam a ház minden sarkából a játékokat/játéknak használt dolgokat. Az íróasztal legalsó fiókja is játékkal van tele.
Ez a polc pedig a sarokban bújik meg.
Nekiálltam, először a könyveket válogattam át, mi az, amit mostanában nagyon szeret (vagy könyvtári, az értelemszerűen maradt). Aztán jöttek a plüssök, babák. Majd készült egy bödönnyi mindenféle vegyes dolog, mert túrkálni jó :) Labda, kisautó, állat- és egyéb figurák. Majd a maradékot is válogattam - húzogatós játékok, építők, stb. Kiszórtam a kölcsön cuccokat, amiket vissza kell jutassunk eredeti tulajdonosához, továbbá a kukába/szelektívbe valókat, egy-két ragasztanivaló könyvet, játékot, és olyan dolgokat, amik máshová valóak (pl. a csat a fürdőbe, sodrófa a konyhába...).
Nem voltam nagyon szigorú, mert azért azzal is számoltam, hogy hozzánk rendszeresen jönnek Rebus és Balázs unokatestvérei, így nem árt, ha egy fajta játékból több is van, meg van választási lehetőség. (Hogy csak minden második percben legyen veszekedés, ne minden percben.)
A nagy válogatás megvolt, de sajnos a szuper takarításra már nem maradt idő, mert Balázs időközben felkelt és az ölemben óhajtott tovább aludni, majd menni kellett vásárolni is és a nagylányért is. De azért nagyon elégedett vagyok :) Rebus meg kb. észre sem vette... Ami végül is jó, mert hiszti nem volt, és azt hiszem, ennyivel be is kell érnem. Az "Anya, milyen szép rend van!" felkiáltásra szerintem még 20-25 évet várnom kell.
Ez lett a végeredmény:
Maradt Balázs :) a hintaló, egy ládányi plüss + rongyok, kalapok, (két babakocsi 2 babával, egy óriás mackó, amik nincsenek a képen), Zoli baba a kisággyal és a polcon lévő dolgok:
Két óriás plüss, a friss szerzemény Rénszarvas, egy kosár, egy játék bili, 3 húzogatós játék, egy adag plüss zöldség, 3 táska, egy adag könyv, egy bödönnyi vegyes apróság, egy játékfúró, egy porcelán fejű baba (csak mert nekem tetszik, és nemrég érkezett a messzi Szardíniából), a szerszámosláda szerszámokkal, egy adag műanyag építő és egy adag faépítő. Meg egy tologatós sárkány a sarokban, ami szintén nem látszik, és egy nagy focilabda.
Ezen kívül egy bödön kisgyerekjáték Balázsnak a nappaliba a játszószőnyeghez:
Ezután előhoztam a raktárszobából is a több doboznyi félrerakott játékot, egy-kettőt, ami nagyon használhatatlan, azt kidobtam, a többit típus szerint szétválogattam, és újradobozoltam, feliratoztam. Íme:
Hát ez lett a játékkölcsönző. (Meg egy kis kupac, ami nem kell, de nem kuka.) Egy doboz könyv, meg pár apróság, két nagy doboz plüss (nem csurig, de egybe nem fért el, így szétszedtem kettőbe), az egyikben kb. 1,5 éveseknek való játékok (formabedobó, toronyépítős baba, kirakó, búgócsiga, stb.). És egyben még kétféle építős játék. Emellett találtam autópályát is zacskóban, amit pár hónapja kaptunk egy ismerős családtól.
Először komoly nehézséget okozott lelkileg, hogy a számomra is kedves játékokat elrakjam, de aztán átgondoltam... nem kidobom őket, nem is a sufniban fognak rohadni, egyszerűen elrakom őket, hogy később még nagyobb örömmel lehessen őket kikölcsönözni :) Hiszen miért lenne jobb, ha itt téblábolnak, anélkül, hogy játszanak vele (és én idegbajt kapok, ha a játék csak annyi, hogy lepakolják, szétpakolják, és én összepakolhassam), mint ha egy kis időt dobozban töltenek, majd újra örülnek nekik?
Ha csak a plüssöket nézzük, akkor jöhet még 1-2-3 gyerek... De persze a korosztálynak szánt játékok 3 éves kor fölött már elég hiányosak.
Elég jó érzés, hogy mindennek megvan a helye, és kényelmesen van helye, nem gyömöszölni meg egyensúlyozni kell, már csak a napirendbe kell beilleszteni az esti közös rendrakást.
És persze a legjobb, hogy ettől a gyermek egyáltalán nem sérült, sőt, tegnap volt időnk leülni és együtt rajzolni a 2017-es decemberfüzetbe :) (kis ünnepi hangolódás, évlezárás...)
Karácsonyra remélem, sikerül kikölcsönöznöm az
Egyszerűbb gyermekkor c. könyvet, és akkor még tovább egyszerűsítem az életünket. Több időt akarok. A gyerekekre, magamra, a férjemre. Ehhez pedig egyszerűsíteni kell. Ebbe vágtam bele.
