2012. augusztus 6., hétfő

Gácsér uborkasalátával - és a keményítős süti esete

Ennek a gácsérnak semmi köze sincsen a kacsához - ha csak nem kacsatojást használunk hozzá. Ez egy végtelenül egyszerű, ám ugyanolyan laktató tésztaétel. Hogy kicsit különlegesebb és nyáriasabb legyen, a Párommal uborkasalátát készítettünk mellé.
Az előétel szilvás-banános tejes turmix volt (a szilvát nem szabad csak magában, valamivel keverni kell, mert nagyon savas!), aztán gácsér uborkasalátával, desszertnek meg... arról majd később. Most következzen a gácsér receptje.

Hozzávalók (4-6 főre):

- kb. fél kg szarvacska tészta (vagy bármi egyéb, amit szeretünk)
- 4-5 tojás (attól függ, mekkorák a tojások)
- 25-30 dkg sajt (főként trappista és egy kevés füstölt, de kedv szerint válogatható)
- só
- bors
- víz



A tésztát sós vízben megfőzzük. Közben feltörjük egy tálba a tojásokat és lereszeljük a sajtot. Mihelyst megfőtt, leöntjük róla a vizet, de a gázt közben nem zárjuk el. Visszatesszük a tésztát a tűzre, ráöntjük a tojásokat, közben folyamatosan kevergetjük, oda ne égjen, fűszerezzük sóval, borssal, ráöntjük a sajtot is, és kicsit sütjük még, folyamatosan kevergetve, még a tojás olyan rántotta szerű, a sajt pedig folyós nem lesz (pár perc az egész). Ezután elzárjuk a gázt és tálalhatjuk is. Frissen, vagy legalábbis melegen az igazi, amikor még folyik a sajt.
Ehetjük magában, vagy bármilyen salátával. Mi uborkasalátát készítettünk, Párom gyalulta az új, hiper-szuper gyaluval, sőt azzal is pucolta, én pedig beízesítettem. A mokkáskanálhiány ismét megmutatkozott... hiába igyekeztem figyelni, hogy bár teáskanál van a kezemben, de csak mokkáskanálnyi kell, mégis 3 teáskanál ecet ment a lébe... Így szépen tovább vizeztem, sóztam, cukroztam, míg elfogadható nem lett. Azért remélem, legközelebb gördülékenyebben fog menni.


A recept a Kedves Páromtól és családjától származik, náluk hagyománya van ennek az ételnek. Az unokatestvérekkel, ha Pároméknál voltak, ezt ették - de tonnaszámra. Hiába, feneketlen bendőjűek azok a fiúk - még jobban, mint a női táskák.
Most vasárnap a leendő Apóst és az ő Kedves Édesanyját vártuk ebédre. Előző este csak törtem és törtem a fejem, hogy mit készítsünk másnap ebédre. Jó lenne valami nyárias, meg uborka is van... de a cukkínivel hogy rakom egybe... sok apróbb probléma merült fel. Végül a Kedves bedobta ötletnek, hogy legyen valami tésztaétel. Emlékeztem, hogy láttam is egy cukkínis carbonara receptet, gondoltam, az jó lesz. Össze is írtam a bevásárlólistát másnapra. Na de a boltban aztán a Kedves elkezdett ellenkezni, hogy ő nem akarja valami zöld izével elrontani a fincsi carbonara-t. Hát jó, akkor legyen sima carbonara. De legyen az ő receptjük szerint (ez is családi étel), füstölt-főtt tarjából. Ám abból nem volt egybe nagy darab, csak szeletelt, az meg nem jó, mert szétfő. Akkor legyen angolszalonnás, mint a netes receptben. De az is csak szeletelve volt kirakva, nekem pedig már nem volt kedvem kérdezősködni (tudom, gyerekes), akkor a Kedves előrukkolt a gácsér ötlettel. Rábólintottam, de nem voltam vele elégedett. Semmi nyárias nincs benne és olyan kis egyszerű... Kicsit morcogtam, aztán eszembe jutottak az uborkák. Fel is villanyozódtam és megkérdeztem a Kedvest - vagy inkább kijelentettem - hogy a gácsérhoz illik az uborkasaláta! Gyorsan elrohantam még egy kis uborkáért, hogy biztosan legyen elég, aztán láttam, hogy még mindig nem kerültünk sorra (mert időközben beálltunk a pénztárhoz), úgyhogy még egy kis ecetért is elszaladtam, a biztonság kedvéért, bár volt otthon még egy kevés. Így alkottuk meg végül a fent említett ételt.


Desszertnek egy keményítős sütit gondoltunk, mivel a múltkori kínai illatos-omlós próbálkozásból maradt bőven. Ezt a Kedves készítette, én csak időnként asszisztáltam. Fél adagot gondoltunk, aztán lett belőle háromnegyed, de teljes adag vajjal, gyúrás helyett habverővel, fóliába tekerés helyett csak bedobtuk egy tányéron a hűtőbe, aztán nem parányi gombócokat gyúrtunk, hanem egy zacskóba öntöttük az anyagot, amire lyukat vágtunk és abból nyomogattunk kis kupacokat sütőpapírra. A koktélcseresznyét (hál' Istennek) elhagytuk, így tettük be a sütőbe. Az első adag kilapult teljesen, egy lappá olvadt össze és picit oda is égett - és egyáltalán nem olyan fehér volt, mint a képen, hanem világos barna - a második adag nem égett oda, de az is kilapult és lappá vált. Így, miután kihűlt, törni lehetett apró darabkákat. Lekvárral (ribizli, birsalma) egész jó volt - bár érződött a túl sok vaj - de ennyit a keményítőről... Maradunk a lisztnél.

2012. augusztus 2., csütörtök

Rakott cukkini

A receptet a neten találtam (ezúton is köszönöm a feltöltőnek!), de kicsit módosítottam rajta, mert abból dolgoztam, ami itthon volt.


Hozzávalók:

- 1 cukkini (az enyém nem volt olyan nagy, inkább közepes)
- 2 db paradicsom (közepes méret)
- maradék sült hús, 2 szelet (eredetileg kínai illatos-omlós, de a bundája vacak lett, azt leszedtem)
- maradék főtt rizs (kb. egy bögre lehetett még főzetlen állapotban)
- olaj helyett sütőpapír (azt ajánlották inkább a tepsihez, de eláztatta a zöldség)
- 1 nagy pohár tejföl
- 3 tojás
- só
- bors
- sajt (ja, az kb. 10 dkg volt)



Egy olyasmi tepsibe raktam mindezt, amit a recept is írt, olyan 20x30-asba. Bekapcsoltam a sütőt, hogy előmelegedjen, 7-8-as fokozat), a 3 tojást felraktam főni, közben a cukkinit összekarikáztam, a felét a tepsi aljára tettem (sütőpapírra), de mivel elég kevés volt a cukkini, így a nagyobb karikákat félbe is vágtam, és úgy szórtam szét, elég szellősen. A paradicsomok felével ugyanezt csináltam. Majd megsóztam, -borsoztam. A tojások ahogy megfőttek, megpucoltam és felkarikáztam őket (inkább széttrancsírozódtak, de végül is az íz a lényeg), és a zöldségekre raktam, majd a husikat is feldaraboltam és azt is ráraktam a kupacra. Ezután következett a rizs, majd a tejföl (a kis pohár szerintem rém kevés lett volna). A tejfölt érdemes szerintem előtte elkeverni némi fűszerrel, de én ezt elfelejtettem. A tejfölre ment a maradék cukkini és paradicsom, majd reszelt sajt.
Ezután raktam be a sütőbe, 5-ös fokozaton. Csodaszépre sült körülbelül 40 perc alatt, a cukkiniknek nem kell az előkészítés szerencsére. Találtam olyan receptet, ahol először megsütik a cukkinikarikákat, de szerintem felesleges. Aznap nagyon forró volt, nem is voltam már éhes, másnap ebédre ettem belőle, kis majonézzel vagy plusz tejföllel igazán finom, de gondolom, ha több benne a paradicsom, akkor még a szósz is elhagyható. A párom sajnos lusta volt elvinni belőle ebédre, harmadnapra pedig valamiért megromlott.... Nagyon szomorú voltam. Úgyhogy ezt nem ajánlom este elkészíteni, amikor nem lehet betenni a forrósága miatt a hűtőbe, illetve ha mégis, akkor másnap fogyjon el! A tojás és a tejföl benne könnyebben romlik, mint gondoltam. Azért még fogok ilyet készíteni, ha kihevertem ezt a tragédiát.
Hús nélkül is készíthető, szerintem úgy is nagyon finom lehet (a miénkben sem volt túl sok), csak épp nekünk ezek voltak a maradékok.

Zöldségturmix

Némi Élő ételek könyve, kíváncsiság, és a nyári zöldség-gyümölcs őrület hatására én is elkészítettem életem első zöldségturmixát.

Hozzávalók:

- 2 kis-közepes fürtös paradicsom
- egy marék porcsin
- pár levél friss bazsalikom
- egy kevés bors
- egy kevés víz (fél-1 dl)

Ezt összeturmixoltam, és kész is volt. Finom, friss, zöld íze van. Augusztusban most ismét kis tisztító kúrát tartok (kicsit könnyebb lesz, mint január-február magasságában), és úgy döntöttem, ez lesz az uzsonnám. Persze bármilyen más zöldséggel is lehet. Én majd valami répásat még biztosan kipróbálok.
A zöldségturmixot ajánlatos frissen inni. A fenti recept egy főre szól, 2-3 dl jön ki belőle. Függ a paradicsomoktól, meg a hozzáadott víz mennyiségétől.



Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...