2011. március 25., péntek

Tim- és Do-vasút

Ha a hullámainkat kissé át tudnánk alakítani, pénzt kérhetnénk az utaztatásért. Igazi élményvasút. Néha sikoltoznának, hogy túl nagyokat dobunk - és hogy időnként még az eső is elered.

Nincs itthon a macska, cincoghatnak az egerek

A barátom suliban, én pedig Vanessa Carltont hallgatok és nézek - az ő hd monitorán :P Kis csajos zene, feltöltődés. Aztán irány a Margit-sziget.

Mi ez?

Mi ez kérem? És mindenkire rátör? Miért is kellett elballagni... Ott megvolt a helyem. Itt nincs. Sehol, semmi, semmi közepén. Kósza lélek. Megvolt a szerep, a többiek között. Elfoglaltság. Elismerés. Elismerés... Dicséretek. Siker.
Különlegesség. Már nem olyan különleges, hogy itt vagyok. Sokszor már nincs miről beszélgetnünk, azt mondja.. Ez fáj. Azt hiszem, nem véletlen, hogy eddig csak távkapcsolataim voltak. Ott mindig különleges lehettem. Ott azt a napot/azokat a napokat csak nekem szentelték. Én pedig csak nekik szenteltem. Kiöltöztem. Aztán később már izgalmas volt, hogy néha kicsit tanultunk is egymás mellett. Igen, egy kicsit bepillantani a hétköznapokba. Ó, milyen izgalmas és érdekes és meghitt is. Most pedig... Hiányzik, hogy utánam jöjjön a konyhába vagy az ajtó előtti folyosóra napozni. Valami nincs rendben velem... Nem bírom elviselni, hogy egy hétköznap szürke legyen, hogy ne legyek mindig különleges a másik szemében. Hogy ne csodálkozzunk rá nap mint nap, milyen boldoggá is tesz a másik. Jó lenne, ha már azzal, hogy rám néz, el tudná felejteni az egyéb gondokat. Vagy legalábbis ha kicsit elszállna a füstje... a boldogságtól, hogy vagyok neki. Aztán együtt megbeszélnénk, ha nagy a baj. Jó lenne, ha energiát is merítene belőlem. Jókedvű, tevékeny energiát.
És mihelyst szóra nyitom a számat, hogy elpanaszoljam, mi is bánt.. Csak tovább fárasztom. És sokszor megbántom. Valahogy csak még tovább rontom a helyzetet. Nem jól fejezem ki magam.
Nincs erőm tanulni. Csak a napfényben fürdenék egész nap. Az feltölt. Nem tesz boldoggá az sem, amit tanulok. Hogy mit is akarok ezzel később kezdeni? Nem tudom. El sem tudom képzelni, hogy én valaha is dolgozzam, és szeressem, és eltartsak (felesben) egy családot. Én biztos nem... Hogyan is lennék rá képes?
És közben tudom, hogy Apa kissé csalódott lenne, ha nem lenne diplomám. És hogy igazából én sem tudok mást elképzelni. Nem is merek máshová lépni, hiszen még talán ezt ismerem leginkább.
Gyenge lábakon állok. Féltékeny vagyok azokra, akik napközben látják. Akikkel energikus, akikkel sms-ezik és szünetekben beszélget, akik látják, milyen ügyes az órákon... Aztán elfárad. Én tovább fárasztom.
Hiányzik a régi közösség, az a rendszer. Ismertek, szerettek, elismertek.
A ballagási beszédek közhelyei visszaköszönnek. Kirepültünk a középiskola biztonságos falai közül, és belecsöppenünk a nagy semmibe, az ismeretlenbe. Ahol ide-oda zúgnak az autók körülöttünk, mi meg még csak tanulóvezetők is alig vagyunk. Annyi felé mehet az ember, annyi felé mehetnék. Melyik a jó nekem? Nem tudom. És valahogy el is fáradtam már az idáig vezető út alatt. A nyár isteni volt, de nem adott elég lendületet. Inkább csak kedvet arra, hogy úgy legyen, ahogy nyáron volt... Nem kellett úgy használnom az agyam. De nem ismerek más utat. Nem merek másmerre lépni. Nem tudom, hogyan kéne, hogy lehetne, mit lehetne.. Mit kéne. Mi lenne a jó. De senki más sem tudja. Ez olyan elkeserítő.
Én voltam az a lány, aki mindig mosolyog és pozitív. Most miért nem vagyok olyan? Napfény voltam az életében. Már nem érzem magam annak. Inkább egy árnynak, aki ide-oda kóborol.
Sosem éreztem még magam így, nem tudom, mit lehet ezzel kezdeni. Valaki segítsen.

2011. március 23., szerda

Színes harisnyák világnapja 2011

Na hát, szóval tegnap volt a színes harisnyák világnapja, ami tavaly alakult meg, olvashattok róla egy korábbi bejegyzésben. És idén már facebook-ra is feljutott Timdéremnek köszönhetően (bocsi, hogy végül nem fordítottam le franciára :$), úgyhogy reméljük, sokan mászkáltak színes harisnyákban, csábítva ezzel a jó időt. Ne feledjétek el a többi színes napot sem! A soron következő a szombati kék nap! Hajrá-hajrá emberek! :)
--------
Módosítás (március 24.): Elszámoltam magam, HOLNAP lesz kék nap (péntek).

Költözés

Elmélkedtem már egy ideje, hogyan folytassam a blogolást. Végül a nővérem megemlítette, hogy amúgy lehet importálni a blogot, és így akkor ...