Talán ha valahogy másképp, máskor, más körülmények között találkozunk... Akkor talán szerettelek volna. Beleszerettem volna abba a rendezett képedbe, hogy úgy ügyelsz a környezetre, hogy olyan jól megszerkesztett vagy, hogy olyan sok a programod, vannak fáid meg épületeid meg zenélő szökőkutad (bár most az is hallgat). De most nem. Futnék el Tőled. A magányosságomban néha Te vagy maga a magány, Veled sétálok, Benned sétálok, Te magány maga, Te. Sötét utcáiddal, karácsonyi díszkivilágításoddal, meg a sok-sok aktivistáddal.

Te szép vagy, Te kedves, Te tiszta és rendes. Én mégis, mégis elvágyom. Te nekem nem vagy jó, én Neked nem vagyok jó. Az esőd nem az én esőm, a pocsolyáid nem az én pocsolyáim, a boltjait nem az én boltjaim, én csak egy átutazó vagyok, csak mindig visszadob a gép.

Szeged, én nem szeretlek.

Hull a pelyhes, idén is :)

Bizony, itt az első hó! (na jó, talán inkább csak havas eső :P) Hull az ablakomra, annyira jó.. :) A hideg is eljött. Az az ízületig ható hideg - legalábbis harisnyán keresztül :P De nem baj. Szép volt az ősz.

A szobám is kezd otthonná válni. Van már fogas, a törülközőkkel, sokat dob az összképen! Meg vannak képek, világító égitestek. Alakul minden. Én meg erőre kapok. Ma pakolás közben szólt a zene, és egy kicsit megint visszatért belém az a bizonyos. Jó érzés volt :)

És ma a Tovatűnt Hercegnő kék ruhába bújt, szürke csíkos harisnyával, lila blézerrel, pillangóval a nyakában, mosollyal az arcán. Nem táncolt, nem pörgött, de evett finomat, visszatért a szép-nemisolyrég-múltba, beszélgetett és szívta magába a levegőt, az illatot, a hangulatot.

SZERK.: És egészen 2014. január 5-éig senki sem szólt, hogy a "Hull a pelyhes" helyett "Hulla a pelyhes" volt írva a címben... Ma átírtam címkerendezgetés közben.

vissza, vissza.

Rajzok, mesék, mosolyok világa. Újra páros kép, és Szivecskedo az MSN-en, bizakodóbb személyes üzi, mert a jelképek fontosak. Nagyobb elhatározások. Még egy újratervezés (ki tudja, hányadik). Nem keseredünk el. Nem. Csak megyünk és tesszük a dolgunk. Ahogy tudjuk. Valahogy csak lesz. Bizakodni kell. És kihasználni mindent. Menni fog. Menni fog. Menni fog. Menni fog. Menni fog. Menni fog.

bizonyítási vágy

Hogy akkor miért is jöttem Szegedre? Azt hittem, vágyom. Akkor talán vágytam is. Aztán...? Talán a bizonyítási vágy, hogy tudok más lenni, mint aki. Hogy azért is megmutatom, én tudok független lenni, aki nem tesz meg mindent a szerelméért, akinek nem a szerelem az élete középpontja. Tévedtem. Önmegerőszakolás. És fájó következmény. És basszus, sajnáltatom magam. Egy másik kapcsolat látta meg a kárát.

írni, írni, írni

Írni kéne már, írni. Nyaggatnak is vele, én is szeretnék. Jó lenne. Meg festeni is. Csak úgy lenni. Alkotni és szeretkezni. De nem. És ez sem megy. Miért csinálom mégis? Mert hátha jót tesz. Legalább nekem.

A hétvége? Megint kiborulós. Mindig hazavágyom, de ha otthon vagyok, csak azzal szembesülök, hogy egész héten nem voltam ott, és sok a dolog. De a tanulás is. Ettől a sokmindentől pedig, már a gondolatától is összeroskadok. Aztán bömböléssel töltöm azt az időt, ami alatt legalább a teendőim töredékét el tudnám végezni. De nem. Csak ülök, nézem a polcot, a penészes polcot, és fájó szívvel, könnyes szemmel pakolom a könyveimet le az ágyra, aztán be az ágy alá. Később nem értettem azt a napot, amikor így viselkedtem, ennyit bömböltem. Aztán most megint. Megint érzem, mit éreztem akkor, és megint értem. Csak haza akarok menni.

Az aerobic meg az utána való tusolás, hajmosás, krémezés az jó volt. Azt hittem, megtaláltam a kis békémet. Aztán egy telefonbeszélgetés. Egy faképnélhagyás. Egy mitrontottamel? érzés. Egy sms. Nem javul semmi. Én nem akartam. Nem így.. p*csába. Erősnek kéne lennem. Nem tudok. Nem tudok itt megerősödni, elfogadni, hogy itt vagyok és jól érezni magam. Mert valahogy mindig egyedül maradok, a nap végére. Mindentől és mindenkitől távol, ami én vagyok. Egy ideiglenes hely, de annak hosszú. Egy év. Mert nincs fölös 200ezrem. És nem akarom elszakítani az ottani szálakat, nem akarok itteni én lenni. Mert egységes akarok lenni, ottani. Hogy teljesen ismerhessen, ne legyen két életem, ne legyen szegedi Dorka. Így viszont szétszakadok.

Főztem ma. Magamnak. Nem jó így. Nem túlzottan dob fel a gondolat. Kicsit lisztes is lett. Egyedül. Nem jó. Nem szeretem. Pedig tanulni úgy kell, úgy könnyű. De mégis. A jelenléte megnyugtat. Vagy a tudat, hogy bármikor átugorhatok hozzá, ha végeztem, ha elegem van. Gyenge vagyok. Beszélnem kell anyával. Az anyák mindenre tudják a megoldást.

A Szerelmem. Jót akarok. A legjobbat. Sajnálom az önzőségem. Sajnálom, hogy még nem ismerlek úgy. Tanulság: fáradtság esetén jobb a visszavonulás.

Készítettem kakaót. De fura ez a tej. Viszont csak 69 Ft volt. Annyira nem rossz. Hatvankilenc forintért egész jó. Meg lehet szokni. Csak az első korty volt fura.

Végigszenvedni a holnapot. Legalább Niki ott van. Ő segít, ő egy kicsi én, egy kicsi kapocs. Hiába, ő is hazai. Utána elmenni úszni este. Mindenképp. Sokat, nem agyalni, csak úszni, úszni, úszni, amíg görcsöt nem kap a lábam. És nem felülni a vonatra. Erősnek lenni.

Ma volt egy kérdőív, abban azt jelöltem be, egyáltalán nem vagyok szorongós. Azt hiszem, tévedtem. Minden Szegedre való indulásnál lelki görcsöt kapok. Csak akkor vagyok nyugodt, ha tudom, még aznap este visszamegyek. Akkor béke van.

Megint visszajött az a néhány hetes hangulat. Azt hittem, elmúlt. De megint ugyanaz. Összeomlások, majd vélt "megtaláltamamegoldástésabelsőbékét" állapotok, és megint összeomlás. Önértékelés csökken, félelem attól, hogy mások terhére vagyok, nő. Félelem az elhagyástól. De tényleg, ugyanaz, mint akkor.

Elvira, az indonéz szépség

Nemrégiben döbbentünk rá kedves párommal, hogy az elvira névre hallgató oldal, ha beütöm pl. hogy Gödöllő-Budapest --> menetrend, akkor az oldal, amire ugrik, az indonéz nyelvű. Megkérdezi, hogy kívánom-e lefordítani? Naná, hogy kívánom! A fordítás után azonban csak egy változás történt (legalábbis mi csak ennyit vettünk észre), az Átszállást (ami el volt választva) "At-Szál-hegesztési"-re fordította át. Hm, érdekes. De vajon miért indonéz?

remegés

Eltűntem világ. Hagyj.

felavatódva

Gimiben a szalagavató, itt meg a gólyaavató. Már megvolt, 2 hete, az első anatómia zh után. De most már az eredményt is megkaptuk. Hát.. tényleg fel lettem avatva, mert le kellett nyelnem, hogy a kettesért imádkozzam. De sikerült. MEGVAN A KETTES! :D (egyelőre)